Megemlékezés


Időjósló nap a mai. "Ha Dorottya még szorítja, Julianna tágítja" -  tartja a népi megfigyelés, azaz a  hideg még hidegebbé válik,  s ez a meleg időre is igaz.

Érdekes, hogy ezt is megfigyelték: Ha Dorottya locsog, akkor Julianna kopog.  Ha ekkor enyhe az idő, még jön a hideg.

Régi időkben ez a nap dologtiltó nap volt, az asszonyok nem varrhattak, nehogy megfájduljon az ujjuk.

De ki volt Dorottya?

A legendák szerint Dorottya a keresztényüldözések idején élt  előkelő családban. Miután kikosarazott egy római helytartót, a kor szadista szokásai szerint megkínozták, majd lefejezték. Lefejezése előtt a bírája gúnyosan azt kérte tőle, hogy égi jegyesétől, azaz Krisztustól küldjön neki azokból a rózsákból, almákból, amikről mesélt korábban. Volt is meglepetés, amikor a  kivégzést követően virágokkal és gyümölcsökkel teli kosárral egy égi gyermekküldönc tette a bírónál tiszteletét.

Csokonai Vitéz Mihály Dorottyától kölcsönözte vígeposza címadó hősnőjének nevét .

A vígeposz 1798 telén keletkezhetett, a költő Somogy megyei tartózkodása idején. Erről maga Csokonai tudósít a mű elején található Előbeszédben. A Somogy vármegyei „vidám házaknál” tett baráti látogatások alkalmával állandóan szóba került a „fársáng” rövidsége. A hölgytársaságokban látott „modellek” is sarkallhatták a Dorottya megírására.

D

Megosztás: